Hitvallás | PCOS | Metabolikus szindróma | Biztonsági kardiólógia | Hírek | Orvosaink | Szolgáltatásaink | Árlista | Elérhetőségek| Tudástár | Galéria | Debrecen

Szolgáltatások

A tudástárban az inzulinrezisztenciáról olvashasz részletesebben.

 

 

Kérdezz-felelek az inzulin rezisztenciáról és a cukorbetegségrõl

Dr. Tûû László

Szent Imre Kórház , Endokrinológia Anyagcsere Profil

 

A cukorbetegségnek nevezett kórkép lényege a vércukorszint szabályozásának károsodása, amely a vércukor emelkedését eredményezi. Közismert, hogy létezik korábban fiatalkorinak, vagy inzulinfüggõnek nevezett , (jelenleg 1-es típusú) diabétesz, valamint idõskorinak, vagy nem inzulinfüggõnek is nevezett (jelenleg 2-es típusú) cukorbetegség. A két kórkép a feltételezett hasonlóság ellenére mégis nagyon különbözõ, egyetlen közös vonásuk, hogy a betegség lefolyása során mindkét esetben vezetõ tünetként magas vércukor-szint jelenik meg.

 

Jelentõs különbség , hogy míg a fiatalkori cukorbetegségben a betegség lefolyása során az inzulin termelés folyamatosan csökken (kóros immunreakció pusztítja el az inzulintermelõ sejteket), addig az idõskori cukorbetegség esetében a kezdeti éveket éppen az inzulin "túltermelése" jellemzi.

De nézzük meg részletesebben , hogyan is alakul ki a betegség, milyen gyakran fordul elõ, kiket veszélyeztet legjobban, illetve milyen módszerek állnak rendelkezésünkre a gyógyításban.

 

 

Mi az inzulin szerepe szervezetünkben?

 

Szervezetünkben az inzulin nevû hormon felelõs a vércukorszint szabályozásáért.

Ez a hormon a sejtek felszínén található érzékelõ molekulákhoz ( receptorokhoz ) kötõdve váltja ki a sejtek cukor felvételének fokozódását. E jel hatására az inzulin célsejtjei - melyek elsõsorban a máj , az izomzat és a zsírszövet sejtjei- fokozottan veszik fel a vérbõl a szõlõcukor molekulákat, elégetve ( izomszövet ) vagy raktározva ( máj és zsírszövet) azokat.

Ezek az elraktározott készletek teszik lehetõvé a szervezet számára a táplálék-felvétel nélkül töltött idõszak átvészelését. Az inzulin tehát elsõsorban a vércukor-szint csökkentéséért felelõs.

 

Mi az inzulinrezisztencia?

 

Inzulin rezisztens állapotban az adott inzulin jelre bekövetkezõ válasz a célsejtek részérõl csökken, azaz csökken a szõlõcukor felvétele a sejtekbe, tehát nõ a vércukor-szint. A szervezet ezt a válaszcsökkenést az inzulin jel nagyságának emelésével tudja korrigálni, tehát az inzulin termelése fokozódik. Kialakul az inzulin rezisztenciához kapcsolódó állapot, melyet hyperinzulinémiának nevezünk, és jellemzõje a jelentõsen megemelkedett inzulin szint a vérben.

 

Milyen gyakori az inzulinrezisztencia ?

 

Az érintett egyének pontos száma nem ismert, mivel kevés tünettel járó, lappangva kialakuló betegségrõl van szó és szûrési program sem folyik felderítésére. A már kialakult cukorbetegség esetén is kevesebb mint az esetek fele kerül idejében felfedezésre.

Éppen a lappangó kialakulás miatt a frissen felfedezett kettes típusú cukorbetegségben szenvedõk felénél már szövõdmények mutathatók ki. A cukorbetegség kezelésével foglalkozó nemzetközi tudományos társaságok ugrásszerûen emelkedõ elõfordulással számolnak, 2015-re az ismert esetek 30%-os növekedését jövendölik az EU országaiban.

 

Lehet tünete az inzulinrezisztenciának?

 

Igen , érdekes módon a kialakult inzulin rezisztencia többféle tünettel is felhívhatja magára a figyelmet.

Lehetséges, hogy étkezés után 3-4 órával a kialakult hatalmas inzulinválasz a vércukorszint esését eredményezi, ez megnyilvánulhat a koncentrálóképesség zavarában, gyengeségben, álmosságban, ájulásszerû rosszullétben, szapora szívdobogásban, verejtékezésben is. Általában megfigyelhetõ, hogy a tünetek édességgel jól szüntethetõk.

Ide sorolható egy kevéssé ismert, de annál nagyobb jelentõséggel bíró betegség, a polycisztás ovárium szindróma - PCOS - is.

 

Hogyan kerül ide a PCO szindróma?

 

Az utóbbi két évtized kutatásai találták meg az összefüggést két, széles népességcsoportot érintõ megbetegedés közt, melyek a kettes típusú, vagy nem inzulinfüggõ cukorbetegség és a polycisztás ovárium szindróma.

Az ovariumban, azaz a petefészekben található nagyszámú inzulinreceptor által közvetített hormonhatás lehet felelõs a polycisztás ovárium szindróma kialakulásáért, mely a nõi meddõség legfõbb okának tekinthetõ.

 

A betegek magasabb inzulin vérszintje miatt ezen inzulinreceptorok fokozott mûködése jön létre, mely a petefészek hormontermelõ rendszerét aktiválja. Ez emelkedett ( illetve ciklustó függetlenül állandó szintû) ösztradiol, illetve a nõkre jellemzõ értéknél nagyobb mennyiségû tesztoszteron ( férfihormon!) termelését eredményezi, melyek negatív visszacsatolás révén képesek a peteérést szabályozó Follikulus Stimuláló Hormon (FSH) szintjének visszaszorítására.

Az FSH lenne felelõs a peteérés beindításáért és fenntartásáért, tehát hiánya ezen betegségben a petesejt érés zavarát eredményezi, melynek következménye a csökkent termékenység.

Az állandóan magasabb tesztoszteron szint hajhullást, bõrzsírosodást, pattanások kialakulását eredményezi.

 

 

Mi az inzulinrezisztencia oka?

 

Az alap és egyben a legsúlyosabb faktor a genetikai örökség. Maga a kórkép nem egy konkrét génhez kapcsolódik, így genetikai kimutatása sem lehetséges. Mai tudásunk alapján egyértelmûen több gén is hordozza az inzulin rezisztens állapotra hajlamosító tulajdonságokat.

A családi halmozódás ebben a betegségben sokkal nagyobb, mint az inzulinfüggõ, vagyis egyes típusú, azaz fiatalkori diabéteszben.

 

 

Elég csak a genetikai örökség?

 

Nem , önmagában az öröklött genetikai hajlam nem elegendõ a betegség kialakulásához.

 

Számos környezeti tényezõ segíti elõ az inzulin rezisztencia megjelenését, ezek közül a legfontosabbak:

  • A helytelen táplálkozás rendszertelen, egyszerre nagyobb volumenû, ritka étkezések, túlzott kalória-bevitel, a rostszegény táplálkozás, a zöldségek, saláták fogyasztásának hiánya, a zsírdús, telített zsírsavakban gazdag ételek preferálása)
  • Fentiekkel szoros összefüggésben a túlsúly, elsõsorban a hasra lokalizálódó elhízás
  • A mozgásszegény életmód (rendszeres sport hiánya ugyanúgy, mint a közlekedés gépesítettségébõl fakadó mozgáshiány)
  • A fokozott stressz.

 

Mikorra tehetõ az inzulinrezisztencia kialakulásának kezdete?

 

Pontosan nem tudható, de már gyermekkorban megkezdõdhet (a statisztikák alapján egyértelmûen növekszik a nem inzulinfüggõ, vagy kettes típusú cukorbetegségben szenvedõ gyermekek száma!), ezt követõen a serdülõkorban, majd a fiatalkorban ugrásszerûen megnõ elõfordulása.

 

 

Hová vezet az inzulinrezisztencia? Hogyan alakul ki a kettes típusú cukorbetegség?

 

A háttérben zajló inzulinrezisztencia beavatkozás nélkül lassú progressziót mutat az élet során.

Idõvel elkövetkezik az a pillanat, amikor a szervezet az anyagcserében résztvevõ sejtek ( elsõsorban a máj, az izomzat, valamint a zsírsejtek) " inzulinérzéketlen" állapotát a szervezet már nem képes az inzulin termelés fokozásával ellensúlyozni. Ilyenkor észlelhetõ elõször a vércukorszint megemelkedése, ekkor is csak nagymennyiségû cukrot, vagy összetett szénhidrátot tartalmazó étkezés után.

 

A kórkép azonban ebben a stádiumban hagyományos, éhgyomri vércukor vizsgálattal kideríthetetlen. A túlterhelt hasnyálmirigy kis ideig képes az éhomi vércukor szintet élettani értéken tartani. A szabályozási zavar csak a vércukorszint normalizálódásának megnyúlásában észlelhetõ.

 

A folyamat sajnos ettõl a ponttól már jelentõsen felgyorsul. Az inzulintermelõ ún. béta-sejtek a fokozott terhelés miatt folyamatosan pusztulnak, számuk, így a termelhetõ inzulin mennyisége is napról napra fogyatkozik. A kórkép beavatkozás nélkül az inzulin készletek csaknem teljes elfogyásáig halad. Ez a betegség lefolyásának azon pontja, ahol már csak az inzulin pótlása jelenthet megoldást.

 

Mik a cukorbetegség tünetei?

 

A cukorbetegség korai felismerését leginkább az akadályozza, hogy tünetei igen szegényesek. A mérsékelten emelkedett vércukorszint érdemi panaszt nem okoz.

Nagyobb vércukor emelkedés esetén jelennek meg az elsõ tünetek. A nagy mennyiségû cukrot a vese nem képes visszatartani, a cukor a vizelettel távozni kezd a szervezetbõl, ennek következtében a vizelet mennyisége megnõ. A testnedvek mennyiségének csökkenése szomjúság kialakulását eredményezi, ezért betegünk állandóan iszik és sok vizeletet ürít. A cukorral a vesén át kiürített energia fogyáshoz vezet.

 

Miért veszélyes a cukorbetegség?

 

A magas vércukorszint többféle kémiai mechanizmuson át sejtjeink károsodását idézi elõ.

 

Elsõsorban az érfal sejtjei károsodnak, itt jelennek meg elváltozások.

 

A kis erek károsodása vezet a vese elváltozásához, mely kezdetben a fehérjeürítés fokozódásában, késõbb a vese méregtelenítõ , szûrõ funkciójának károsodásában nyilvánul meg. A vese súlyos fokú károsodás esetén nem tudja szervezetünket az anyagcsere során termelõdõ méreganyagoktól megszabadítani, ez néhány nap alatt életveszélyes állapot kialakulásához vezethet.Vesepótló kezelésre lehet szükség.

 

Hasonló károsodás mehet végbe a szemfenék kis ereiben, mely vérzésekhez, majd a látás elvesztéséhez vezethet. A szemlencse cukor okozta károsodása szürkehályog lehet, mely szintén a látást veszélyezteti.

 

Természetesen nem csak kis ereink károsodnak. Hasonló folyamatok mennek végbe a verõerekben is, kialakul az érszûkület, a szív koszorúsereinek elmeszesedése szívizomelhaláshoz ( szívinfarktushoz ) vezethet.

Hazánkban jelenleg a szív -érrendszeri betegségek a vezetõ halálokok.

 

A cukorbetegség károsító hatása azonban nem korlátozódik csak az erekre, zavart szenved az idegek, a szervezet jelvivõ kábeleinek mûködése is, ez érzészavar, zsibbadás, esetleg fájdalom kialakulását eredményezheti a végtagokban, a szervezet mozgásrendszerének stabilitása is károsodik, ízületi deformitások alakulnak ki.

A magas vércukorszint fertõzésekkel szemben kevésbé ellenállóvá teszi szervezetünket, így gyakrabban alakulnak ki fertõzések, már banális bõrsebek is súlyos fertõzések behatolási kapui lehetnek, nem ritkán végzõdnek ezek a fertõzések végtag amputációval..

Belsõ szerveink beidegzése is károsodik, ez a vérnyomás, pulzusszám szabályozásának zavarában, a keringés alkalmazkodó képességének jelentõs csökkenésében nyilvánul meg.

Hasonló módon az idegpályák szabályos mûködését igénylõ reflexeken alapuló szexuális funkciók is károsodnak, impotencia alakul ki.

Sajnos a belsõ szervek fájdalomérzése is zavart szenved , így lehetséges a szervezet figyelmeztetõ jeleinek hiánya, például infarktus esetén hiányozhat a mellkasi fájdalom.

 

Elég a cukorbetegség tüneteit keresni?

 

Természetesen nem.

A fentiekben említettük a magas vércukorszint romboló hatását, a szövõdményeket. Ma már tudjuk, hogy a finom érkárosodások már az inzulin rezisztencia fennállásakor megkezdõdnek, ezek lefolyása gyorsul fel a cukorbetegség megjelenésével.

 

Nyilvánvaló, hogy a helyes cél a betegség minél korábbi felismerése és komplex kezelése.

E mellett szól az is, hogy tudjuk, a betegség lefolyása jelentõsen felgyorsul a vércukor -szabályozás zavarának megjelenésekor.

 

Hogyan kereshetõ a cukorbetegség?

 

Mint minden lappangó betegség, a cukorbetegség is csak célirányos kereséssel, tehát szûréssel fedezhetõ fel idejében . Nyilvánvalóan a diagnózis felállításához legkorábban vércukor terhelés elvégzésével jutunk.

 

Kit érdemes szûrni?

 

Jelenleg még általánosan elfogadott hazai javaslat nincs ezen kérdésre.

 

Az Amerikai Diabétesz Társaság ajánlása a következõ: Szûrés javasolt

 

45 év felett ha túlsúlyos ( BMI > 25 kg/m 2 )

 

45 év alatt ha túlsúlyos (BMI > 25 kg/m 2) és az alábbi rizikófaktorok egyike jelen van:

- elsõfokú rokonságban diabetes

- eltérés észlelhetõ a vérzsírszintekben (HDL< 0,9 mmol/l , TG>2,8 mmol/l)

- kórelõzményben érbetegség

- fizikai inaktivitás

- polycisztás ovárium szindróma áll fenn.

 

 

Hogyan kezelhetõ a cukorbetegség?

 

A kettes típusú cukorbetegség kezelésnek módját a betegség adott stádiuma határozza meg. Mindenképpen az az alapvetõ cél, hogy ismét egyensúlyba hozzuk a szervezet inzulin igényét a rendelkezésre álló kínálattal.

 

Milyen módszerek kínálkoznak erre?

 

 

Elsõ fõ csoport az életmódi eszközök:

 

-Alapvetõ lehetõség a diéta:

 

Nyilvánvalóan , ha megfelelõen elosztjuk a nap folyamán a bevitt szénhidrátokat (egyszerû és összetett cukrokat) és egyszerre nagyobb mennyiségû szénhidrát bevitelétõl tartózkodunk, a rendelkezésre álló inzulintermelõ kapacitás elegendõ lehet a kisebb vércukor emelõ hatás kivédésére. Az étkezések során bevitt nagyobb mennyiségû rost (zöldség, saláta, teljes kiõrlésû gabonafélék), képes a cukrok felszívódását jelentõsen lassítani, így a vércukor szint emelkedést mérsékelni.

 

-A testsúly csökkentése:

A fogyás során a zsírszövet mennyisége csökken, így a mûködtetéséhez, vezérléséhez szükséges inzulin mennyiség is megtakarítható.

 

-A testmozgás: Vizsgálatokkal bizonyították, hogy a rendszeresen végzett testmozgás már 2-3 héten belül jelentõs javulást idéz elõ az inzulinérzékenységben.

 

Második fõ csoport a gyógyszerek:

 

- Akarbózzal mód van a tápcsatornába került összetett cukrok lebontásának fékezésére, ezzel megakadályozható a cukrok gyors felszívódása, így a nagyfokú vércukor szint emelkedés. Nyilvánvaló, hogy magas éhgyomri vércukor esetén ezen gyógyszerek jelentõsége már csekélyebb.

 

- Egyik legrégebbi gyógyszercsoportunk a szulfoniluráké, a hasnyálmirigy inzulin termelését képesek serkenteni, így növelni a rendelkezésre álló inzulin mennyiségét. A csoport újabban kiegészült rövidebb hatástartamú készítményekkel melyek kevésbé elnyújtott hatásúak, így alakalmasak csak az étkezés okozta vércukorszint emelkedés ellensúlyozására.

Rendkívül hatékony módszerrõl van szó, de ne feledjük: az inzulintermelés csökkenése éppen a fokozott inzuli igény miatti hasnyálmirigy túlterhelés és béta sejt pusztulás eredménye.

 

- A gyógyszeres kelléktár újabb darabjai merõben más megközelítéssel kezelik a problémát.

Logikai úton is levezethetõ, hogy ha a betegséget a fennálló inzulinrezisztencia okozza, ennek megszüntetése megoldást jelenthet. Nos erre is van mód.

Korábban már évtizedes tapasztalat halmozódott fel a metforminnal, mely döntõen a máj, kisebb mértékben az izomzat inzulin érzékenységét képes helyreállítani.

Néhány évvel ezelõtt egy újabb ígéretes gyógyszerrel egészült ki a terápiás fegyvertár. A glitazonok elsõsorban a zsírszövetben állítják helyre az inzulin érzékenységet, így jól kombinálhatók a metforminnal.

A javuló inzulin érzékenység miatt kevesebb inzulin elegendõ a vércukor szint helyben tartásához. A szervezet ezért csökkenteni fogja az inzulin termelést, megõrizve az inzulin termelõ kapacitásokat.

Ez az, ami miatt jelenleg az inzulin érzékenységet helyreállító gyógyszerek a nem inzulinfüggõ cukorbetegség "alapgyógyszerei".

 

- Amennyiben a gyógyszeres kezelés az inzulintermelõ kapacitás teljes kimerülése miatt már képtelen a szervezet vércukor háztartásának kontrollálására, csak a hiányzó inzulin pótlása segíthet.

Jelenleg már olyan korszerû inzulinkészítmények állnak rendelkezésünkre, melyekkel az egészséges emberre jellemzõ napi inzulinhatás-görbe jól utánozható. Korszerû inzulinadagoló készülékek segítik az inzulin pontos, fájdalmatlan és egyszerû beadását. Pontos, kompakt vércukormérõ készülékekkel ellenõrizhetõ a vércukorszint.

 

 

E rövidre szabott összefoglaló természetesen nem adhatott részletes áttekintést korunk egyik leggyorsabban terjedõ betegségérõl, de reméljük, alkalmas volt a figyelem felkeltésére.

 

Talán az idejében elhatározott életmódváltással sokunknál megelõzhetõ, illetve idejében felfedezve sikerrel kezelhetõ lehet az inzulinrezisztencia. De ne feledjék: orvosuk csak segítséget tud adni, de az elhatározást Önöknek kell megtenni.

 

Idõben elvégzett szûrõvizsgálattal, korai felfedezéssel jó esély van korai, hatékony kezelésre , a szövõdmények kivédésére, egy teljes értékû életre!

 

 

 

 

Hitvallás | PCOS | Metabolikus szindróma | Biztonsági kardiólógia | Hírek | Orvosaink | Szolgáltatásaink | Árlista | Elérhetőségek| Tudástár | Galéria